Kisfiamnál pár éve kezdődtek az epilepsziás rosszullétek. Kezdetben elég ritkán voltak és viszonylag rövid ideig tartottak. A betegségre adott gyógyszer jónak is bizonyult egy ideig. Aztán történhetett valami, mert más típusú rohamok jelentkeztek, és ráadásul sűrűbben és sokkal rémisztőbb formában. Többféle gyógyszert kipróbáltunk, volt, hogy egyszerre többfélét is szedni kellett. Olyan is volt, hogy a legnagyobb adható dózis sem hozott javulást. A gyerek egyre rosszbbul volt. Már nem játszott, folyt a nyála, közösségbe sem mertem vinni. Orvosunk műtéti megoldást javasolt, amit természetesen elfogadtunk. Felkerestük a sebészt, aki elmagyarázta, hogy az agy két fél részét szétválasztják egymástól, hogy semmilyen kapcsolat ne legyen köztük. Ettől rosszul lettem és visszavontam a műtéti beleegyezést. Ez olyan középkori módszernek tűnt nekem. És különben sem létezik, hogy az én Csanikám ennyire beteg, hogy ne legyen más megoldás. Elkezdtem teljes gőzzel kutakodni az interneten. Ott olvastam a ketogén diétáról. Elsőre ez is elég vadnak tűnt, de még mindig nem annyira, mint a műtét. Az orvosom nem tiltakozott a ketogén diéta kipróbálása ellen, igaz elmondta, hogy ő azért nincs 100%-an meggyőződve a hatásosságáról. Nem baj. Édesanyámmal megbeszéltük, hogy kipróbáljuk. Kisfiam apja sajnos elhagyott a betegség kezdetén, így vele nem tudtam megbeszélni a dolgot. A leírás szerint csak 3 hónapos próbát kell kibírni, aztán eldől, hogy működik-e. Ennyit megér.

A tanácsadó dietetikus nagyon kedves volt. Sok bíztatást kaptam tőle. Az étrend valóban nem könnyű, de meglepő módon kisfiamnak ízlik, szívesen eszi. Semmilyen panaszt nem okozott nála. Sőt már az első hét után úgy láttam javul a rohamkontroll. Nem mertem elhinni. Természetesen vezettük a rohamnaplót és egy hónap után csodát láttam. Alig-alig voltak kisebb rosszullétei. Ha ezt a diétát előbb megismertem volna, lehet, hogy nem is romlott volna ennyit Csanád állapota. Mindenkit bíztatok a ketogén diéta kipróbálására, hiszen nincs mit veszteni!