Családomban szinte az összes női felmenőm cukorbeteg. Így nem lepődtem, meg amikor 45 évesen nálam is előjött a diabétesz. Az étrendet nagyjából ismertem, hiszen édesanyámat láttam, hogy mit eszik. Mikor azonban a doktornő azt mondta, hogy naponta 160 g szénhidrátot ehetek, aztán ha kicsit lefogyok, feljebb mehetünk 180 g-ra, fogalmam sem volt, hogy ez most mit jelent. Teli voltam kérdésekkel, mint pl.: Hogyan kell elosztanom ezt a mennyiséget. Én nem tudok minden nap 5-6 étkezést beiktatni a napirendembe, pedig az útmutató csak erre adott tanácsot. Az egyetemen jelesre vizsgáztam matematikából, gondoltam nem lesz gond a számolás. De arra nem számítottam, hogy ahány táblázatot nézek mindegyikben más értéket találok. Most mi legyen? Átlagoljak? Aztán a tájékoztatóban olvastam olyat, hogy glikémiás index (GI). Na ez még jobban összezavart. Akkor ezekből ehetek többet, hiszen nem szívódik fel? Végül nem bajlódtam tovább dietetikus segítségét kértem. Remek ötlet volt! Kialakítottunk több un. mozaikétrend típust. Van ahol napi 3 étkezés és van ahol napi 6 étkezésre elosztva étel és recept mintákat kaptam a szükséges szénhidrátmennyiségemre. Jó ötlet volt a dietetikustól hogy rendeljek ebédet, hiszen sok helyen már feltüntetik a szénhidrát mennyiséget, mivel ez a cukorbeteg diétában és a fogyókúrában is fontos. A mintaétrenddel végre nem kellett számolgatnom. Egy csomó időm felszabadult.