Csúfolódás, kiközösítés

A csúfolásról és a csúfolás kezeléséről sokat beszéltünk a csoportban az anyukákkal természetesen a pszichológus vezetésével. Így is nehezen viseltem, amikor egyik nap a fiam hazafelé az iskolából elmesélte, hogy csúfolták őt. Egy gyerek kezdte, aztán jöttek sorra a többiek. Sőt, amikor elmondta, hogy a nagyszünetben kiközösítették, és senki nem játszott vele, könnybe lábadt a szemem. Most elsős, és az iskolakezdésre külföldről hozattam neki egy nagyon menő iskolatáskát. Természetesen csak neki volt ilyen. De amikor néhány hónap múlva kaptunk egy másikat focilabdás dísszel, ami használt volt, akkor azt mondta, hogy ő világ életében ilyen táskára vágyott. Másnap azzal ment az iskolába. Na, ekkor a többiek kinevették, kicsúfolták, hogy milyen ütött kopott a táskája.  Amikor hazaértünk, megbeszéltük a helyzetet.  Mondtam neki, hogy választhatja azt, hogy átpakolja a régi táskájába a cuccait, de dönthet úgy is, hogy a neki nagyon tetsző iskolatáskát választja, és megmondja a többieknek, hogy neki ez tetszik, és megkéri őket, hogy ne csúfolják ezért. Végül ezt az utóbbit választotta. Nagyon büszke voltam rá, hogy tudja kezelni a csúfolódást.

Jó anya vagyok?

Lemerülök a nap elején, akkor rossz anya vagyok? A reggeli készülődés nagyon fárasztó volt számomra. A 3 gyereket felébreszteni, fürdőszobába vezényelni, reggeliztetni, kikészíteni a ruhát, aztán könyörögni, hogy öltözzenek fel, hogy mindenhova pontosan odaérjünk úgy, hogy én se pizsamába induljak el otthonról……már-már lehetetlen feladatnak látszott. Sokszor kiborultam és rossz anyának éreztem magam. Egyre nehezebben mentek a reggeli indulások, egyre többször szóltam rájuk ingerülten, és persze egyre hatástalanabbul. Nem tudtam olyan korán kelni, és kelteni őket, hogy ne késsünk el. A kimerülés határán voltam, ezért kerestem fel a tanácsadót. A pszichológus azt tanácsolta, hogy teremtsek versenyhelyzetet a gyerekek között. Ki tud először felöltözni? Másnap reggel csoda történt. Első szóra, kevesebb, mint egy perc alatt felöltözött mindenki. Időmilliomosok lettünk olyannyira, hogy még egy mesét is volt időm – és energiám – felolvasni a csapatnak. A következő nap én is beszálltam, így még gyorsabban készültünk el. Ezzel megszűnt a nyaggatás és a fenyegetőzés. Bevallom egy-két hét alatt kikopott a versenyszellem, de a mai napig szó nélkül vagy első szóra felöltöznek. Nálunk ez a módszer bevált. Biztos másnál más a jó taktika.

Iskolai konfliktus

Van a kislányomnak egy osztálytársa, akivel folyamatosan összevesznek. A tanárnő is többször szólt, hogy sok konfliktusuk van, beszéljünk róla otthon. Kiderült, hogy ez a kislány másokat is piszkál, másokkal is utálatosan viselkedik. A kislányom és a többi osztálytárs is kezd elhúzódni tőle, ami csak olaj a tűzre, és még „gonoszabb” lesz tőle a kislány. Sajnos, az én Lilimre kifejezetten rászállt. Azzal a kérdéssel fordultam a tanácsadóhoz, hogy mit csinálhatnék ebben a helyzetben? Azt javasolta, hogy a másik kislányt és a szüleit hívjam át hozzánk vendégségbe. Először azt hittem, rosszul hallok, mert az a kislány csúnyán beszélt a lányommal, előfordult, hogy bántotta is. De a tanácsadó nem tágított. Elmondása szerint ez a kislány nagyon egyedül érzi magát, ezért feltűnősködik, és, ha lenne egy barátnője, biztos jó gyerek válna belőle is. Na, köszönöm szépen. Mindenesetre összeszedtem a bátorságomat, elmondtam a haditervet Lilinek (aki kezdetben tiltakozott, de végül beleegyezett) is, majd írtam a másik anyukának, hogy egyik délután szívesen látjuk őket. Nagyon örült a meghívásnak. Át is jöttek. Nagy meglepetésemre a két lány nagyon jól eljátszott együtt. Egyszer sem kellett rájuk szólni. A vendégség után pedig megszűntek a veszekedések is az iskolában.

 

Lemerülök a nap elején, akkor rossz anya vagyok?

Lemerülök a nap elején, akkor rossz anya vagyok? A reggeli készülődés nagyon fárasztó volt számomra. A 3 gyereket felébreszteni, fürdőszobába vezényelni, reggeliztetni, kikészíteni a ruhát, aztán könyörögni, hogy öltözzenek fel, hogy mindenhova pontosan odaérjünk úgy, hogy én se pizsamába induljak el otthonról……már-már lehetetlen feladatnak látszott. Sokszor kiborultam és rossz anyának éreztem magam. Egyre nehezebben mentek a reggeli indulások, egyre többször szóltam rájuk ingerülten, és persze egyre hatástalanabbul. Nem tudtam olyan korán kelni, és kelteni őket, hogy ne késsünk el. A kimerülés határán voltam, ezért kerestem fel a tanácsadót. A pszichológus azt tanácsolta, hogy teremtsek versenyhelyzetet a gyerekek között. Ki tud először felöltözni? Másnap reggel csoda történt. Első szóra, kevesebb, mint egy perc alatt felöltözött mindenki. Időmilliomosok lettünk olyannyira, hogy még egy mesét is volt időm – és energiám – felolvasni a csapatnak. A következő nap én is beszálltam, így még gyorsabban készültünk el. Ezzel megszűnt a nyaggatás és a fenyegetőzés. Bevallom egy-két hét alatt kikopott a versenyszellem, de a mai napig szó nélkül vagy első szóra felöltöznek. Nálunk ez a módszer bevált. Biztos másnál más a jó taktika.

Hiszti és agresszió kezelés

Hiszti és agresszió kezelés

Kisfiam nagyon temperamentumos, akaratos gyerek volt születésétől fogva. Sokszor engedtem neki, teljesítettem akaratát, csak, hogy gördülékenyebben menjen a napunk. De tudom, hogy ez hosszú távon nem jó, ezért szakemberhez fordultam. A beszélgetés során azt a tanácsot kaptam a pszichológustól, hogy próbáljak a gyermekem fejével gondolkodni, próbáljam beleélni magam, hogy abban a helyzetben hogyan érez, hogy gondolkodik, és közvetítsem felé az érzelmeit, hogy ne hisztis gyereket lássak, hanem egy olyan valakit, aki nem tudja jól kifejezni érzéseit. Mikor 3 éves volt a kisfiam és nem engedtem meg, hogy a tűzhellyel játszon, nagyon mérges lett, toporzékolt, üvöltözött. Nem tudott megnyugodni és végül kimondta, ami minden anyuka rémálma: -Útállak! Nyilván nem ezt szeretem hallani a kisfiam szájából, de eszembe jutott a tanács, amit kaptam.  Ahelyett, hogy én is dühös lettem volna, és kiabálni kezdtem volna a gyerekkel elkezdem mondani, hogy ilyet nem mondhat, belegondoltam, hogy mit érezhet. Láttam, hogy nagyon dühös és nem tud a dühével mit kezdeni. Úgyhogy csak annyit mondtam:  – Én nem utállak, hanem nagyon szeretlek. Ez teljesen váratlan reakció volt a részemről. A kisfiam úgy csodálkozott, hogy el is felejtette a dühét, és mehettünk a játszótérre játszani. Az agresszív gyerekből egy vidám kisfiú lett.

Call Now Button