Állandó éhség és teljesítmény

Kisfia állandó éhségére panaszkodva keresett fel egy aggódó édesanya. Az édesanya, Anita, elmesélte, hogy a tizenhároméves Gábor, miután hazajön az iskolából, folyton rájár a hűtőre, néha még éjszaka is kilopózik a konyhába, ha felébred alvás közben. Férjével megpróbáltak már mindent. Diétáztak közösen a családdal, vagy egyszerűen megpróbáltak ráparancsolni fiukra, de gyötörte őket a lelkifurdalás, hogy ha úgy nézik, saját gyermeküket mégiscsak az ételtől próbálják eltiltani.

Első beszélgetésünkkor rögtön kiderült, hogy Gábor az egyik legalapvetőbb diétás hibát követi el a mindennapokban. Rendszeresen kihagyja a reggelit, a tízóraiját sokszor nem eszi meg, s mire hazaér, már farkaséhes. Ha egy gyermek 11-13 órán át nem jut táplálékhoz, szervezetében olyan hormonális változások indulnak el, amitől erős éhség alakul ki, s aznap 10-15%-kal túleszi magát. Ez nem sok, de ha a túlevés rendszeres, az idő haladtával nőni fog a gyermek súlya. Ezért első dolgunk az volt, hogy a család mindennapi rutinjához illeszkedve kialakítsuk a megfelelő kereteket, s Gábor ráálljon egy napi 4-5 étkezésből álló egyszerű rendszerre. Másfél hónap után már ez önmagában elkezdte csökkenteni a testsúlyát, s Gábor két kilótól szabadult meg.

Hamar kiderült a probléma hátterében álló góc is. Gábor kifejezetten jó tanuló fiú volt, s mindig életbevágóan fontos próbatételnek élte meg, ha dolgozat következik. Márpedig gyakorta előfordult, hogy egy nap 2-3 dolgozat vagy felelés volt az iskolában. Érdekes, hogy erős stressz hatására az evési vágy gátlódik, míg közepes, de hosszan fennálló stressz hatására, állandóan csipegetni vágyunk valamit. Gábor az előbbi kategóriába esett, s feszültségét az is tetőzte, hogy hétköznapokon annyit tanult, vagy járt délutáni különórákra, hogy lényegében egész nap valamilyen koncentrált feladatot végzett. Kimerült abban, hogy rendszabályozza magát, ezért amikor arra kérték, még az étkezésén is szorítson, már nem maradt akaratereje arra. Az akaraterő véges erőforrás, s ezt ritkán veszik figyelembe a diétás programok kidolgozásánál. Alkudozások következtek, hogyan lehetne 2-3 órát naponta olyan szabadidős tevékenységgel töltenie, ami nem teljesítményre irányul, és lelkileg feltölti. Végül megbeszéltük, hogy kiskutyájával szívesen töltene időt mindennap iskola után hazajövet.

A szülők megkönnyebbülten fogadták eleinte a változást, hiszen Gábor a következő három hónapban további négy kilót fogyott. Ez felnőtt mértékhez képest nem hangozhat soknak, de gyerekeknek a havi fél-egy kilós fogyási ütem az ideális, ugyanis a növekvő szervezetre a durva ételkorlátozás károsan hathat. Ugyanakkor három hónap elteltével az édesanya elmondta, hogy kicsit zavarja, hogy fia első dolga délután egy ideje a kikapcsolódás, s nem a tanulás. Szívesebben látná, ha fordítva lenne. Amikor minden szándék nélkül megkérdeztem, a család milyen pihenési időszakokat szokott beiktatni a mindennapokba, Anita ledöbbent, ugyanis a válasz az volt, hogy semmilyet. Férjének és neki is kellemetlen érzése, akár megkockáztatják, bűntudata támad, ha pihennek, hiszen tölthetnék valami hasznossal is az időt. Végül mégis úgy döntöttek, családilag is elkezdenek hangsúlyt fektetni a szabadidős tevékenységekre, azóta Gábor kikapcsolódásához is elfogadóan állnak.

Félévig kísértem figyelemmel Gábor alakulását. Az első hónapban kialakítottuk a fogyás szempontjából optimális biológiai kereteket. Az addigi kedvezőtlen szokásokat azonban Gábor magas teljesítményvágya tartotta fenn, így a hangsúly erre terelődött. Amikor adtunk teret a pihenésnek, felszínre tört, hogy a szülők is csapdában érzik magukat, s a teljesítmény-pihenés egyensúlyt kell a család egészében helyreállítani.

Szeretem alkalmazni ezt a rendszer szemléletet, mert, ahogy az előbbiek mutatják, a túlsúly megoldását több szinten, a biológia, a gyermek, a család és persze a kultúra szintjén együtt kereshetjük. A szemlélet azt is egyértelművé teszi, hogy a felelősség nem a gyermeké vagy a szülőé, sokszor a társadalom intézményei, az iskola és a munkahely támasztanak olyan elvárásokat, amellyel nehéz megküzdeni. Szerencsére, a túlsúly mögötti tényezőknek van olyan együttállása, amivel mégiscsak sikert, és nem mellesleg felszabadultabb hétköznapokat lehet elérni. Ebben a hiszemben várom szeretettel megkeresésüket.