Érvek és ellenérvek a fitoösztogénekről

Az, hogy a táplálékokkal szervezetünkbe kerülő egyes anyagok biokémiai, biológiai funkcióinkra hatást gyakorolnak (legyen az jótékony, vagy éppen káros) elvitathatatlan tény. Valójában a fűszereket már régtől fogva nem csak aromaanyagaik okán, hanem gyógyhatásaikat is felismerve hasznosítja az ember. A gyógynövények (herbák) egy része táplálékként, vagy fűszerként is ismert. A mai gyógyszerkincsünk szintetikus vegyületeinek egyes becslések szerint mintegy 60-70%-ban származik az előalakja „természetes” forrásból.

 A mai kemizált, gyógyszeresedett világunkban egyre általánosabb fogyasztói reakció a „természetes” forrásokhoz való visszatérés. A táplálék és a gyógyszer első látásra könnyen elkülöníthető fogalmai közötti résbe ezért az „egészségmarketing” új és új kategóriákkal (nutraceutikum, pre- és probiotikum stb.) igyekszik betörni több- kevesebb sikerrel. A fogyasztói oldalt tekintve az új kategóriák elfogadottsága bizonyos rétegek esetén gyors és csaknem teljes, míg a jogalkotói magatartást leginkább a teljes elutasítás jellemzi. Sajnos ma még szakmai fórumokon is megesik, hogy a környezetben előforduló, az ösztrogén receptorokhoz kötődni képes molekulákat egy kalap alá véve u.n. environmentális ösztrogénként egyöntetűen a szervezetre ártalmas anyagként prezentálják. A laikus médiában e téren uralkodó káosz pedig leggyakrabban félrevezeti, sőt olykor megtéveszti a fogyasztót, ahelyett, hogy korrekt információkkal szolgálna.

 Ahhoz, hogy hatásmechanizmusukat megérthessük és azokat a petefészek által termelt „eredeti” ösztrogénekével összevetve segítő vagy nem-segítő jellegüket értékelhessük számottevően hozzájárult az ösztrogénreceptorok (alfa és béta) tulajdonságairól, ill. eloszlásáról az elmúlt évtizedben szerzett ismeretanyag. Számos növényi ösztrogénnek antioxidáns és gyulladás-gátló hatása azonban messze felülmúlja ösztrogén receptorhoz köthető hatékonyságát. Határozott különbséget kell tenni az ipari- és agrár- valamint az urbanizációs (közlekedés, szennyvíz) környezetszennyezésből vagy éppen a „modern” élelmiszer-csomagolóanyagokból származó u.n. perzisztens organikus pollutánsok (POP-k) és a növényi ösztrogének között. Míg az előbbiek veszélyes voltára számos bizonyítékot gyűjtöttek a kutatások során, addig az utóbbiak jó részének rendszeres fogyasztása elvitathatatlan előnyökkel jár az ember jó egészségi állapotának megtartásában, és a kardiovaszkuláris vagy daganatos, ill. mozgásszervi betegségek prevenciójában.

 

 

Forrás: Magyar Táplálkozástudományi Társaság XXXV. Vándorgyűlése Balatonőszöd, Előadás és poszter összefoglaló; PHYTOÖSZTROGÉNEK: MIKOR, MELYIKET, MEDDIG, MIÉRT VAGY MIÉRT NE? Garai János PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet